Déli 12 óra. A kávézóban ülök. Szívószállal iszogatom a kakaómat. Kezemben a mobilom. Eltökéltem, hogy felhívom Alicet és Tomot. Kíváncsi vagyok mi van velük. Babrálom a telefont. Pötyögöm be a számot. Alice számát. Abbahagyom a kakaózást. Kicsöng. Az a szörnyen idegesítő zúgó hang. Valaki beleszól. „Halló! Alice Lime telefonja. Itt Lilith beszél.” „Hello! Ott van Alice?” „Most épp nincs. Ezért bízta rám a telefonját.” „Jó, rendben. Megmondanád neki, hogy kerestem? Chenille vagyok.” „Persze! Pá!” „Visz…” Letette. Fogalmam sincs ki volt ez. Biztosan Alice új legjobb barátnője. Szomorú vagyok. Akkor felhívom Tomot. Ő biztos felveszi. Mindig nála van a telefonja. Tárcsázom. Zúg. „Tessék? Itt Tom Hardford.” „Szia Tom! Chenille vagyok. Hogy vagy?” „Ó, szia! De jó újra hallani a hangod. Nagyon hiányzol ám!” „Jaj, köszi. Ti is hiányoztok nekem.” „Alicet próbáltad már hívni?” „Igen. Valami Lilith vette fel.” „Bocs, hogy nem szóltam, de mostanában túl nagy itt az élet. Lényeg, ez a Lilith teljesen rossz irányba tereli, a mi Alice barátnőnket.” „Tényleg? Miért? Mióta? Mondj el mindent!” „Miután elmentél, magunkra maradtunk. Próbáltuk feldolgozni és új barátokat keresni. Számomra persze egy sem akadt hozzád fogható. Ám ez a Lilith valahogyan behálózta Alicet. Fogalmam sincs miért és hogy, de azóta nem áll szóba velem. Ráadásul olyan dolgokat csinál, hogy már én szégyellem magam helyette.” „Ez borzasztó. Szerinted tudnék valahogy segíteni?” „Esetleg. Mondjuk így, hogy nem ő vette fel a telefont, nem valószínű, hogy el tudod érni.” „Hm… Most mitévő legyek?” „Nem tudom, de ez így nem állapot. Vissza akarom kapni a barátaimat!” ezt most nagyon aranyosan mondta. Nevetek. Szerintem Tom arcán most az a jellegzetes arckifejezés van, amit akkor használ, ha valaki valami furcsát csinál. Szinte látom magam előtt. Mókás. „Most sajnos le kell tennem. Órám lesz. Szia!” „Szia Tom! Kösz az infót!” Kijön az egyik pincér. Felteszi a tálcájára a poharamat. Már megittam a kakaót. Ránézek. Hű, de helyes! Vörösesbarna haja és zöld szeme van. Kb. úgy 185 cm. Kellően izmos. A hangja pedig. Eszméletlen. „Kér még valamit?” „Köszönöm nem. Csak a számlát.” Nem lehet sokkal idősebb nálam. Maximum 4-5 évvel. Tetszik! Azért érdekelne, hogy mit gondol rólam. Mosolyog és visszamegy. Én odakint a teraszon üldögélek. Egy kellemes kovácsoltvas garnitúránál. Bűbájos kis hely. Közel is van a lakáshoz. Szép is. Hangulatos. Jó a kínálat. Megkapó. Nekem való. Egyszer majd meghívom ide a bandát. Jut is eszembe. Ma délután is lesz próba. Én viszont anyával megyek vásárolni. Az órámra nézek. Szentisten! Rohannom kell! Fizetek. Elbúcsúzom a pincértől. Sikerül megtudnom, hogy valójában angol származású. A neve: Peter. Rohanok fel a lépcsőkön. Hármasával. Lihegve benyitok a lakásba. Anya már felöltözve vár. Felkapom a kis piros kalapom és útnak is indulunk. A délután nagyon jól telik. Viszont a fejemből sehogy sem tudom kiverni Nick zenekarát, Jeannet, Alicet, Tomot, és Petert sem. Szörnyű! Megszólal a mobilom. Ismeretlen szám. Felveszem. „Halló. Itt Chenille Rouge.” „Salut! Nicholas vagyok. Van pár perced?” „Persze, mondd csak.” „Holnap lesz Louis születésnapi partija. El tudsz jönni? Majd címet és pontos időt is mondok, ha válaszolsz.” „Még szép! Ki nem hagynám!” Megad minden fontos információt. Nagyon jó fej. Már alig várom a bulit! Mikor anya megtudja, hogy Nickkel beszéltem, egyből elkezd kombinálni, de közlöm vele, hogy csak barátok vagyunk, semmi több. Legalábbis remélem. Már annyiszor összetörték a szívem. Először az általános iskola 7. osztályában. Andrew Saw volt. Nyilvánosan megalázott majdnem a fél iskola előtt. Még gondolni is rossz rá. Utána jött a gimnázium első évében Tom, a legjobb fiúbarátom. Ő is visszautasított. Aztán persze rengetegszer próbálkoztam más fiúkkal, de ők sem bizonyultak tökéletesnek. A suli végeztével barátok révén ismerkedtem. Ez sem vált be. Most pedig itt vagyok. Egyedül, mint a kisujjam. Azért egy kicsit mégiscsak sajnálom. Pártában lenni nem a legjobb dolog. Nem kaphatsz csókot, nem járhatsz moziba szerelmes filmet nézni, nem fogják meg a kezed. Hiányérzetem van. Amikor látom a parkokban, kávézókban vagy bárhol a szerelmespárokat, a szívem majd’ kiszakad a helyéről. Bánt. Ám sajnos ez van. Ezt kell szeretni. Legalább barátaim vannak. Míg így gondolkodtam észre sem vettem, hogy anya már a kasszánál állva fizeti ki az új ruhákat, táskákat, cipőket, kiegészítőket, stb. A világ legjobb anyukája ő. Amióta apa elhagyott minket, anya egyedül nevel engem. Mindig vigyázott rám és mindig vigyázni is fog. Egyke vagyok, ezért minden figyelme csak rám hárult és hárulni fog egész életemben. Hálás vagyok neki mindenért. Most is. A szabad óráit is velem tölti, ahelyett hogy aludna. Már vissza is jött hozzám. Kezében egy csomó szatyor. Segítek. Együtt hazamegyünk. A cuccokat letevén, máris rohanok Nicholashoz. Bekopogok, semmi. Szólongatom, semmi. Biztos nincs otthon. Visszamegyek a lakásba. Leülök a gép elé. Netezek egy kicsit. Átöltözök. Lefekszem aludni.